Ha kapsz valamit, azt illik megköszönni. Ezt minden jó kisgyermek tudja. Ezeket a meséket én is ajándékba kaptam, és most hálás szívvel gondolok ajándékozóimra.

Először is P. Zsuzsannának köszönöm meg, ki zord szívével elküldte hozzám Torkonyát.

Köszönöm V. Eszteremnek, ki szívbéli Boglárkám vagy.

Köszönöm Cs. Nikolettámnak, ki szelíd erőszakkal nem hagyta, hogy elhallgassak, hanem kérte egyre a következő mesét is.

Köszönettel tartozom illusztrátoromnak, M. Zsófiámnak. Ő sokkal jobban ismeri nálam Burgoházit, és hálás vagyok, hogy le is rajzolta nektek.

Köszönöm J. Balázsnak, aki – vélem – sok éve már, hogy nem vitte haza sárosan bőrfociját, mégis megőrizte magában azt a gyermeket, akit ebben a mesében megismerhettek. Remélem mindig hazavezeti majd az eltévelyedőket.

És sokaknak tartozom még köszönettel, akiket most nem nevezek meg, de tudják majd magukról, rájuk szeretettel emlékezem mindig.