Ha kapsz valamit, azt illik megköszönni. Ezt minden jó kisgyermek tudja. Ezeket a meséket én is ajándékba kaptam, és most hálás szívvel gondolok ajándékozóimra. Először is P. Zsuzsannának köszönöm meg, ki zord szívével elküldte hozzám Torkonyát. Köszönöm V. Eszteremnek, ki szívbéli Boglárkám…

Boglárka az ágyán ült és szomorkodott. Pedig igazán különleges nap lehetett volna ez a mai. Éppen ekkor lett Boglárka hét éves. De hogyan is lehetett volna vidám? Édesanyának és Édesapának ma is késő estig kell dolgoznia. Születésnapi zsúrjára egyetlen barátja sem tudott eljönni. Még Marika, a…

Boglárka alaposan végigmérte az ágyán ülő Burgoházi Torkonyát. Bokáig érő, mélykék kabátja különösen tetszett neki. A kabáton szálltak pillangók, arrébb sétálnak a hidak, az öv magasságában csörögve szaladtak a villamosok. Mintha egy vékony üveglap alatt látná mozgolódni az egész világot. A Jövevény…

Boglárka kora reggel ébredt. Rég érezte magát ilyen kipihentnek. Biztosan tudta, barátja, Burgoházi Torkonya ma is eljön hozzá. Ehhez nem férhetett semmi kétség. Kipattant az ágyból, gyorsan megreggelizett. (Még szülei is észrevették, hogy milyen csuda jó kedve van.) Azután bevágtatott a…

Egy ideig még csendben ültek. Nem is lehetett volna arra szavakat találni, mennyire örülnek egymásnak. Kortyolgatták a fahéj illatú teát, amit csak játékból készített Boglárka, de most igazi tea volt már, és ették a süteményt, ami pont olyan volt, ahogyan azt Boglárka elképzelte: barna, omlós és…

Boglárka nagyon izgatott volt, mert szüleivel az állatkertbe készültek. Ahogy elfordította szobája kilincsét, halkan sikkatott egyet, úgy megijedt. A szokásos rézgomb helyett most Torkonya kalapját csavarta le. – Szia Torkonya! Mindig úgy megijesztesz! Képzeld… – fecsegte Boglárka, de Torkonya…

Boglárkának remegett a szája széle, jelezve, hogy hamarosan elerednek a könnyei. Ismerte már jól ezt a reszketést Torkonya. Mostanában gyakran látogatta meg barátját. Nem is viccelődött, nem is pajkoskodott ez a nem is manó, csupaszív teremtmény. Leült Boglárka mellé és gyengéden azt kérdezte: – Mi…

– Elmegyek! – mondta Boglárka. – De hová? – kérdezte Torkonya. – Hát világgá! – Nem mehetsz el! – Burgoházi szeme villámokat szórt. – Dehogynem! Itt nem fogok senkinek hiányozni! Ez volt az első komoly veszekedésük. Nehéz próbája ez minden barátságnak. Ott álltak a szoba közepén, mélyen egymás…

Balázs délután átmegy Boglárkáékhoz… A kislány nem tudta kitalálni, hogy mi tévő legyen. A barátnőivel sokat játszottak, de ezek mind lányos játékok voltak. A fiúk egészen más dolgokkal töltik az időt… Most mihez kezdjen? Legszívesebben kikérdezné Édesanyát, de valamiért nem akaródzott. Vagy…

Amikor Balázs másnap délután Boglárkáékhoz, az utcán sétálva a nevét hallotta. – Vajon ki szólít engem ilyen különösen? – nézett körbe csodálkozva. Nem a nevén nevezték. Nem azt mondták, hogy „Balázs”! Se azt, hogy „Bazsi”, amit egyébként sem szeretett.  Se azt, hogy „Hé, te!” ahogyan azt a fiúk…